Elkészítése:
A megmosott ribizlit gondosan kiválogatva szemezzük le a száráról. Helyezzünk a
húsdarálóba egy 6 milliméteres lyukakkal ellátott tárcsát, és a megtisztított
gyümölcsöt hajtsuk át rajta. Amennyiben ennél kisebb lyukátmérõjû tárcsát
használunk, akkor a darálót a ribizlimag eltömi, és gyakran kell tisztítani.
Ezután a szétzúzott gyümölcsöt szitán törjük át. Az áttörés legcélszerûbb
módja, hogy a gyümölcspépet nagyméretû fakanállal addig kevergetjük, amíg félszáraz
lesz. (Erre a célra egyébként már gyártanak tölcsér alakú, hajtókaros
célkészüléket is.)
A sûrû rostos levet tegyük félre,
a visszamaradt masszára pedig öntsünk annyi vizet, hogy ellepje, majd jól
keverjük össze, és hagyjuk egy ideig ázni. Utána a kiázott pépet újra törjük át
a szitán egy másik edénybe. Az így nyert gyümölcslevet ivóléként fogyasszuk. Ha
túl savanyúnak találjuk, keverjünk bele egy kis mézet. A visszamaradt masszát
egy elõzõleg megtisztított 5 literes befõttesüvegbe töltve öntsük fel bõ
vízzel, és kézzel szétnyomkodva lazítsuk fel. Várjuk meg, amíg a ribizli magja
leül az aljára, a héja pedig felemelkedik. Ekkor óvatosan öntsük le a héját egy
szûrõkanálba mindaddig, amíg a maggal kevert részhez érünk. Ezután újra öntsünk
vizet a pépre, és az elõbbiek szerint a maradék héját is szûrjük le róla.
A leszûrt héjból nyomkodjuk ki a
vizet, és adjuk az elõször leszûrt rostos léhez, majd egy ismert ûrtartalmú
zománcozott lábasban sûrítsük be. Ezt a mûveletet a Meggydzsemnél leírt módon
min. 25 percig végezzük. Nem szükséges olyan sokáig fõzni a pépet, ha kevés
zselésítõanyagot keverünk bele. Az édesítéshez literenként 40 dg mézet
használjunk. Aki nyersen is kedveli a ribizlit, az csak 30 dg mézet tegyen
bele, mert így jobban megõrzi a gyümölcs eredeti savas ízét. A legfinomabb
dzsem az apró szemû, intenzív ízhatású ribizlifajtákból készíthetõ. Ha nagyon
apró a ribizli, akkor a darálásnál 5 milliméteres lyukakkal ellátott tárcsát
használjunk. A kuriózumok kedvelõi, fehér ribizlibõl is készíthetnek dzsemet.
Sajnos egyelõre csak kiskertekben találkozhatunk ezzel a fajtával, pedig bõvebb
termést ad, mint a piros változata. Arra azonban számítsunk, hogy az íze nem
olyan markáns, mint a piros változatoké.
Megjegyzés: A ribizli
sokak által kedvelt változata a feketeribiszke. Sajnos, a feketeribiszke vastag
héja az áztatás során nem úszik fel a víz felszínére, ezért ebbõl a
vitaminokban és ásványi anyagokban igen gazdag gyümölcsbõl csak öntetet
készíthetünk a Málnadzsem után leírt módon. A besûrített rostos levet
literenként 30 dg mézzel édesítsük. Más gyümölcsökkel ellentétben a
feketeribiszke nagy elõnye, hogy hatóanyagait a hõkezelés során sem veszíti el,
és a helytelen táplálkozásból eredõ mérgeken kívül eltávolítja a szervezetbõl a
fémsókat, valamint a sugárzó izotópokat is.